én vagyok
a gyengébb
kettőnk közül
így igaz
most már elhiszem
már megértelek
és azt is tudom
igazán volt
volt miért féltened
belehaltam
ahogy öleltél
belehaltam
vagy majdnem
és most majd abba fogok
ha többé
nem ölelsz már
megöl
megöl amit tettem
és amit te
énvelem
összetörtem
igen
azt hiszem
és
nagyon is
úgyhogy nincs mit tenni
most majd ilyen állapotban fogok menni
romokban heverve megyek
ha megyek
mert egyszer csak
kell
el kell indulni
tudtam
hogy
sírni fogok
hogy majd
ez lesz
ez lesz
a vége
és próbálom nyelni
a könnyeimet
mind akkor se
nem fér
nem fér be
néhánynak kívül is kell folyni
az arcomon
és jól esik
hogy ezt te
nem veszed zokon
csak lépkedsz
mellettem
a kezemet fogod
vagy néha átölelsz
úgy megyünk
az arcomat
a kabátodhoz szorítod
és semmit sem mondasz
de nem is kell
semmit nem kell mondanod
ha én elmentem
ha majd nem leszek itt
lassan hazaindulsz
tétovázva
mert még annyira
annyira szerettél volna
szerettél volna
valamit
te is
csak valamit
én nem is tudom mi az
hogyan lehetne elég nyílt sebre egy ragtapasz
aztán amikor megérkezel
mikor hazajössz ide
körülvesz majd valami
egészen halk
és nagyon különös zene
csak állsz a szobában
vagy talán leülsz
leülsz ide
és nem fogod tudni
mi van
ez meg most
mi a fene
szól is meg nem is
valami egészen különös
nagyon halk zene
szól is meg nem is
és hogy mi ez
nem is tudhatja
senkise
mégis te
csak te
te csak egyre hallod
ezt a talán nem is létező
különös hangot
talán leülsz vagy csak
állsz a szobában
és hallod
mindig hallod
s hogy ott voltam
nem felejtheted
ahogy megtalált
megtalált engem igazán
először csak úgy
először csak a két szemed
ahogy megtalált
azt nem
nem felejtheted
itt maradt hangom
illatom s az érintésem
veled
és sokszor csak
csak valami
valami hangulat
néha
hirtelen
megérinti a szívedet
és eszedbe jut
hogy egyszer
egyszer itt voltam
itt voltam
neked
de már nem gondolkozol rajta
mint ahogy én sem
mert azt meg minek
hogy mi lesz
mi lesz majd holnap
és aztán
mi lesz velem
és
mi lesz
veled
