Csak alig-alig emeltem fel lehunyt szempilláimat.
Igazán.
Egy gondolatnyi időre.
Mégis láttam.
A gyertyák lángját.
S közben: kigördült a szemhéjam alól.
Két könnycsepp.
Csupán az önkéntelen mozdulatra volt szüksége.
Szavakkal megfoghatatlan.
Az idő.
Mégis.
A könny.
Elindult.
Lassan.
Nagyon lassan folyt lefelé.
Mozdulatlanul, hunyt szemmel hagytam.
Hogy végigszántsa a pillanatot.
S barázdát rajzoljon, láthatatlant.
Az arcomon.
