Másképpen és ugyanúgy

én vagyok a gyengébb kettőnk közül így igaz most már elhiszem már megértelek és azt is tudom igazán volt volt miért féltened belehaltam ahogy öleltél belehaltam vagy majdnem és most majd abba fogok ha többé nem ölelsz már megöl megöl amit tettem és amit te énvelem…

    "Nem tudom, ki vagy, s miért,a lelkem érted ég.Nyújtom kezem,Ujjam majd’ ujjadhoz ér,De hideg falat húz közénkÜvegfalként a szenvedés." ... s én... azon az üvegfalon át láttam látom a szobád látom a bútorok homályos körvonalát valahonnan…

szótlanul állok itt veled szemben vagy a kezemben vagy talán ülök s nézem nézem a képedet azt a kedveset napszemüvegben a hegyen csak úgy mintha már akkor pedig biztos, hogy még nem akkor még nem nem nekem de akkor miért most mégis nekem miért ennyire így

kisfiúsan ölel tündöklő szemű gyermek, s mondja: anya, anya *** nem mindig enged ő magába mélyed, töpreng mire gondol vajon *** néha az arcomat kezébe fogja, úgy ül hallgat, s néz komolyan 

elfelejtem, ki volt elfelejtem az arcát őszi esők nyomán *** az ágyon gubbasztott sírt összegömbölyödve hajnali sóhajom *** hajnali ébredés áloműző az álom ujjaim arcodon *** a fürdőszobából vizes illatos pőrén úgy jön niki niki *** hópihe táncol nézem, ablakom mögül…